Életünk legfontosabb kapcsolati rendszere a család, amelyben magunkévá teszünk sokféle szerepet, viselkedést, attitűdöt. A rendszer működésére számtalan tényező van hatással és ahhoz, hogy egy család jól működjön, fontos, hogy alkalmazkodni tudjon azokhoz az állandóan változó kihívásokhoz, amelyek természetszerűleg jelentkeznek minden család életében. Mivel azonban bonyolult kölcsönhatásról van szó, előfordulhat, hogy a család erőforrásai kimerülnek, vagy éppenséggel nem rendelkeznek az adott krízis megoldásához szükséges eszközökkel, vagy nem megfelelő eszközt alkalmaznak az egyensúly helyreállításához. Ilyenkor a család fejlődése elakad, gyakran egy kevésbé hatékony működésmód lép fel, amely különböző tünetek, kapcsolati és viselkedési zavarok formájában nyilvánulhat meg.

Éppen ezek a bonyolult kölcsönhatások magyarázzák azt, hogy a családterápia nem egy adott személyre fókuszál, hanem a családi rendszer egészére. A változás a rendszeren belüli viselkedésminták megértésén, feltárásán és alakításán keresztül valósul meg. A családterápián résztvevő családtagoknak nagyon aktív szerep jut a problémamegoldásban. A terapeuta semlegessége megőrzésével igyekszik facilitálni a változást. A semlegesség megőrzését segíti az is, hogy a családterápiás üléseket általában két terapeuta vezeti. Egy terápiás ülés 1,5- 2 óra hosszú, kétheti –havi rendszerességgel, átlagosan 12 ülésben.

A legkülönfélébb problémák esetén lehet indokolt családterápia alkalmazása. A szorongásos kórképek, mint pl. a pánikzavar, vagy a szenvedélybetegségek (drog, alkohol) kialakulása és fennmaradása gyakran összefüggésbe hozható a családi rendszer működésének valamilyen zavarával és a rendszerben megvalósuló változások így a tünet enyhülését, megszűnését eredményezhetik. Nagyon gyakran különböző pszichoszomatikus tünetek (pl. anorexia nervosa, túlsúlyosság, irritábilis bélszindróma) hátterében is a rendszer működésével kapcsolatos problémák húzódnak meg. A gyermekkori magatartási zavarok és szorongásos kórképek (pl. éjszakai ágybavizelés) esetében szinte minden esetben hatékonyabb az egész családot bevonni a kezelésbe, hiszen a kisgyerekek fokozott érzelmi függésük miatt igen érzékenyek a családon belüli kapcsolatok harmóniájára – tartós feszültségek esetén pszichés, pszichoszomatikus tünetek jelenhetnek meg náluk.
Az életciklus váltások, mint például egy gyerek születése, vagy testvér érkezése, de a kamaszkor vagy a gyerekek kirepülése, nyugdíjba vonulás, egy családtag hosszantartó betegsége vagy elvesztése olyan helyzetek, amelyek óhatatlanul megbolygatják a család addigi egyensúlyát, új megoldásokat, fokozott alkalmazkodást igényelnek a családtagok részéről. Különböző okok miatt előfordulhat, hogy a család elakad ebben a változási folyamatban, a rendszer nem tud az új helyzet követelményeihez igazodni, ilyenkor a családterápia segíthet elmozdulni a holtpontról.